Személyes: először Bécsben - adventi forgatag, tavaszi időjárás és olasz vacsi


Évek óta hallom a munkatársaktól/barátoktól, hogy kiruccannak egy egynapos kirándulásra Bécsbe az adventi időszakban, forralt boroznak, karácsonyi fényekbe bámulnak és tömegben sodródnak. Ezidáig nekem az ilyen jellegű élmény teljesen kimaradt, így amikor az újdonsült munkahelyemen adódott ez a kiutazási lehetőség, azonnal lecsaptam rá. Persze ilyenkor a túlpakolás és a túlzott idegeskedés azonnal játszik, még váltás zokni is volt nálunk arra az esetre, ha esős, vagy havas időt és vízáteresztő csizmát fognánk ki. Mondanom sem kell, a dolgok felére kapásból nem is volt szükségünk, de a tudat megnyugtatott, hogy váratlanul nem érhet minket semmi. Nos, majdnem semmi :)







Szombaton reggel 6-kor indult a buszunk, ehhez nekünk kényelmesen 5-kor kellett volna elindulni, amihez 4-kor csörgött is az ébresztőóra, bömbölt a hifi, égett a villany. 5:25-kor már a kocsiban voltunk és kényelmesen, a hajnali nulla forgalomnak hála időben odaértünk, toporogtunk is egy 20 percet a hidegben és a fene nagy ködben. A busz befutott, mi meg fel, természetesen nem sikerült egymáshoz közeli helyet szereznünk a kolléganőmmel, de Messengeren tartottuk a kapcsolatot :D

Aznapra online kötöttem egy egynapos, Európán belüli utasbiztosítást, egyrészt mert nem árt, másrészt pedig az ehavi horoszkópom azt írta, hogy semmiképp se utazzak külföldre, mert baleset fog érni, ha pedig semmilyen formában nem tudom lemondani az utazást, akkor prémium kategóriájú utasbiztosítást kössek. Amikor ezt elolvastam, akkor ott álltam a legalapabb, megkötött biztosítással a kezemben, mondom én ezt már nem variálom meg. 1.100 forint/fő áron kötöttem meg, nagyjából negyed óra alatt, túlbiztosításként pedig szépen kinyomtattam és az irataim mellé tettem, biztos ami biztos alapon.

Külföldön még mindig kissé borsos a roamingolás, az Instagram-függőknek pedig offline lenni majd' egy napon keresztül pedig valódi érvágás (függő vagyok, sziasztok!), így a szolgáltatómnál napijegyet rendeltem SMS-ben, mely az első bit adatforgalomnál aktiválódik és onnantól az itthoni tarifámnak megfelelően nyomkodhatom a telefonomat (Vodafone - Európa napijegy).



imádom ezt a gigasálat, még év elején szerváltam leárazva a Reno-ban, fantasztikusan puha és jó melegen tart


A buszon kókadozás közepette, valahol Tatabánya magasságában felkelt a nap, fenséges látványt nyújtott! A határ előtti, utolsó benzinkúton megálltunk és tartottunk egy 30 perces kávé-mosdó szünetet, hát mondanom sem kell, hogy 25 perc ebből sorban állással telt. A 100 forintos mosdóhasználati díjat le lehetett vásárolni a shopban, de miután alig tudtam fellépcsőzni a lefelé hömpölygő tömegtől és a főbejáraton is úgy kellett kiverekedni magam, mert mindenki úgy jött be, mintha ingyen osztogatnának valamit, ez a kupon nem került beváltásra.
Indultunk is tovább, az autópálya mindkét oldalán rengeteg, de tényleg hihetetlenül sok szélerőművet láttunk, csak ámultam!




Schönbrunn volt az első megállóhely, itt egy egyórás túra lett volna a kastélyban, azonban ezt én túl kevésnek, a jegyárat pedig hozzá túl magasnak találtam, így mi a szabadfoglalkozást választottuk, majd utána egy gyors sétát a kastélykertben.
Egy nyugdíjas találkahelyet sikerült kifognunk a kastélykertből balra kifelé menet, az egyik minipláza aljában, ahol fincsi reggeli menüt kértünk forró kávéval, mellé pedig puha linzertésztából készült, patkó alakú, isteni lekvárral megkent süteményt, melynek mindkét vége ínycsiklandozó csokoldéba volt mártva. Miután lenyomtuk ezt az osztrák brunch-ot, siettünk vissza a kastélykertbe, ahol serényen kattintgattam. Gyönyörű, márciusra emlékeztető, tavaszi, meleg napsütéses időben volt részünk, már komolyan melegem volt ebben a téli, bebugyolált outfitben.



a kastélykert baloldali kijárata





A kastély mögötti, megmászható emlékmű, nekünk már csak egy gyors fotóra (nomeg egy szelfire of korsz, amit kegyetlenül elröhögtünk :P) futotta, majd csattogtunk is vissza a buszhoz.







Kora délután indultunk is be a kis buszocskánkkal a belvárosba, a Mariahilfer Strasse-nál található karácsonyi bódésor, illetve az út túloldalán kezdődő palotanegyed és azonnan nyíló sétálóutca, benne jó pár templomocska, a bevásárlóutcában pedig minden második üzletben kinyitják előtted az ajtót...na én ekkor néztem a zuramra, hogy ugye több százezer eurót váltottunk, hogy egyáltalán beengedjenek? Kaján vigyor volt a válasz, szóval nem shoppingoltam YSL-éknél, vagy Burberry-éknél. Majd legközelebb ;)





Blogger szempontból stratégiai jelentőségű pontoknak számítanak a Bipa drogériák és Douglas üzletek, utóbbiból vagy hármat láttam a sétálóutcákban, de parfümre vagy Chanel szemcerkára nem volt szükségem, így ejtettem a dolgot náluk, én Benefit-re és társaira vágytam. A Bipa drogéria konkrétan úgy néz ki, mintha Doktor Szöszi lenne az üzlethálózat tulajdonosa, a dekorelemek neonpinkek, nekem már kissé sok volt. A márkák állványai nem egymás mellett, a saját display-eiken vonultatták fel termékeiket, hanem összevonva: egy hatalmas displayen foglaltak helyet, néha fel-fel pillantva változott a márkalogó, így haladtam szépen előre a szemlézésben, de semmi eget rengető holmit nem tudtam felfedezni, még az eredeti tengöltízer sem hozott lázba. Legnagyobb bánatomra üres kézzel távoztunk, helyette inkább elvacsoráztuk azt a pénzt.

Starbucks-ot csak kívülről fotóztam le, a kávéról az az olasz étterem gondoskodott, aki arról is, hogy minél több eurót hagyjunk ott náluk. Mondom is, miről van szó: kaja, pia, kávé és persze mosdó. Ezek lebegtek a szemünk előtt, mindezt megtaláltuk egy bécsi olasz étteremben, ahol a 10 eurós bologna spagetti ártól nem lábadt azonnal könnybe a szemem. Bementünk, lecuccoltunk, 2 kóla, 2 spagetti, merszíbokú. Ja nem, grácie. Amíg várunk, jön a kenyér a balzsamecetes olívaolajjal, egész pontosan forróra pirított pitakockák, amiknek a héja ropogós volt, belül pedig iszonyat puha. Ugyan tavaszi időjárást sikerült kifognunk, mégis jól esett a forró kenyérke. Fogyott is belőle rendesen. Jött a szpágetti, ami egy markomban elfért volna, persze, oké, előételként fogyasztjátok. Lecsúszott gyorsan, nem fért belénk több, amin csodálkoztam is, 2 kávé, grácie. A sztori vége annyi, hogy a számla automatikusan tartalmazta a kétszemélyes mártogatós árát (2,50/kopf) is. Finomnak finom volt, csak mocskosul nem rendeltük. Mindegy, megettük, jó volt, soha többet ide. Ja, és a kávé is veszedék finomra volt főzve, max amiatt érdemes beugrani ebbe az olasz étterembe, ami nagyjából szemben, az út túloldalán található a Mariahilfer Strasse-n található karácsonyi, magyar forgatagnak.







A kirándulás uccsó másfél óráját a Mariahilfer Strasse bódérengetegében töltöttük, valóban szinte csak magyar kiabálást szót lehetett hallani, emellett a bódék sült virslit, forralt bort és kerámiákat rejtettek - ez őszintén szólva nem hagyott valami mély nyomot bennem, ha csakis emiatt jöttünk volna ki, akkor megbántam volna. Akkor már inkább Vörösmarty tér.

Az utolsó 20 percet lecsippentettük magunkat és elrohantunk a mellette lévő Klimt ajándékboltba, hát gyerekek, már bántam, hogy nem egy kész vagyonnal tértünk be, mert kb. mindent felvásároltam volna. Tudjátok, hogy Klimt - A csók című műve a kedvencem, itt aztán mindenre rányomták, a hamutartótól kezdve az órán át a zoknikra :)





Végül csak nem tudtuk tovább húzni az időt, a busz jött, mi felszálltunk és már mentünk is. Csomagokkal felszerelkezve, egészen pontosan Barilla tésztákkal, csokibanánnal, Mozart golyókkal és Milka csokikkal megpakolt táskákkal irányba álltunk és Pest felé vettük az irányt, körülbelül fél 11-re értünk haza. A sok élmény és hajnali didergés után kissé nyúzottan bedőltünk az ágyba.

Érdekes egy város Bécs. Olyan, mintha a tavaszi fesztiválra készülne, minden tele van múzeumokkal, óriási kastélyparkokkal, templomokkal. Első benyomás? Bécs az egy büszke város. Elegáns, kifinomult, de nem egy olyan barátságos hely, ahol azt mondanám szemrebbenés nélkül, hogy tudnék élni. Na nem mintha egy ilyen költözésre a közeljövőben sor kerülne, de ilyen érdekes gondolatok is felütik a fejüket egy fárasztó hazaúton, az ablakból kifelé merengve, Youtube-al a fülemen.

Nagyon jól éreztem magam, örültem, hogy sikerült épségben ki- és hazajutnunk, jó kis élményekkel lettem gazdagabb. Meg néhány Euróval szegényebb :P

Nem kizárt, hogy még visszatérünk ide, Schönbrunn tényleg megér egy egész napot, majd valami igazán gyönyörűséges, tavaszi napon :)






Ti voltatok már az adventi vásáron Bécsben? Hogy éreztétek magatokat? :)

Pusza: Reni

Megjegyzések

  1. Egy rugóra járt az agyunk, én is éppen a hét elején jártam Bécsben :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Én sajna megcsúsztam a bejegyzéssel, még Mikulás előtt ejtettük meg ezt a "nagy" utat, de legalább eljutottam a megjelentetéséig :)

      Törlés
  2. Négy éve voltunk Bécsben adventkor, jó volt, bár kifogtuk a tél egyik leghidegebb napját és aznap az autó termosztátja is tönkre ment :P biztos, hogy legközelebb tavasszal/nyáron megyek vissza a városba :) idén Prágában voltunk, ott valahogy az embertömeg is elviselhetőbb volt, Prágába jövőre is megyünk, akár télen is :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. akarom mondani, tavaly Prágában voltunk és idén is menni akarunk :P a szokás hatalma

      Törlés
    2. Prága? Bécs mellett nagyon sokat látogatnak el oda is - most elültettél egy bogarat a fülemben :D

      Törlés
  3. Én háromszor voltam már Bécsben, mindháromszor megvolt az adventezés is. Nekem egy időre elég is volt, tavaly inkább Szegedre mentünk, meg nekem például a Vörösmarty tér-Bazilika tavaly jobban is tetszett. Legközelebb mi is inkább tavasszal szeretnénk Schönbrunnt becélozni, a kastély és az állatkert miatt. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juuuj, igen, állatkert, de jó, hogy írtad, teljesen kiment a fejemből! Na, akkor eszerint tervezem meg a tavaszi napokat, hogy az állatkákra is jusson időnk :)

      Törlés
  4. Két hónapja voltam Bécsben, mi a Természettudományi Múzeumba mentünk haverokkal, én már voltam ott meló miatt (csapatépítés). Sétálgatni jó a városban, annyira nem borzasztóan drága a kaja sem, mi olyan helyen voltunk, hogy egy felnőtthöz tartozó gyerek ingyen ehetett, na így ki lehetett bírni. Szép város, nem unalmas :) De jó időben érdemes menni.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Augusztus-szeptember kedvencei 2016

Teszt: Syoss Color Refresher színmegújító hajszínező - egy hab a zuhany alatt

A nagy száraz sampon teszt