Személyes: mivel töltöttem 2015 nyarát

Ígértem Nektek a héten a blog Facebook oldalán, hogy beszámolok részletesen arról, mivel is töltöttem a kényszerszabadságomat, mely pont az idei nyárra esett, volt itt kérem minden: telefonos és személyes állásinterjúk, bloggertalik, munkafelügyelés a kerti munkálatoknál, sorozatfüggőség. Mutatom is őket szépen, sorban.


#munkanélkülilájf

forrás: Pinterest



11 év után, idén május 1-jével kényszerültem elhagyni azt a céget, aki a munkakörömet egy másik városba helyezte át, így hivatalosan is életemben először, kikerültem az álláskeresők piacára. Majdnem 2 hónap felmondási idővel azt gondoltam, hogy enyém a világ, mire épphogy letelik, máris kezdek az új munkahelyemen. Igen, ez a forgatókönyv csak az én kis buksimban létezett, pályáztam sok helyre, van, ahonnan pár nap elteltével megérkezett az elutasítás, van, ahonnan azóta sem.
Sok személyes és még több telefonos interjún vagyok túl, eleinte ostoroztam magam a szerintem sz.rra sikerült telefonos, idegennyelvű interjúk után, de utólag azt látom, hogy gyakorlásnak ezek kitűnőnek bizonyultak, hívásról hívásra jobb lettem, nagyjából fél százaléknyit csökkent is így szeptemberre az idegességem :)
A kedvenc telefonos interjú-típusom az volt, amikor a feltöltött, idegennyelvi szintemet egyaránt tartalmazó önéletrajzom alapján felhívott egy hr-es, bemutatkozott, megkérdezte, hogy aktuális-e még az álláskeresésem, majd az igenlő válaszom után megkérdezte, hányasra értékelem az angol-, illetve német nyelvtudásom. Az önéletrajzban megadott szint alapján belőttem neki a kért tízes skálán mindkettőt, majd sértődötten közölte, hogy egyáltalán hogy bármit mondhasson erről az állásról, aminek még a megnevezését sem mondhatta el, nemhogy a cég nevét, erősebb angoltudással kellene rendelkeznem, szóval akkor itt és most be is fejezné a beszélgetést, elköszönt és rám rakta a telefont...még jó, hogy beleírtam az önéletrajzba, hogy középfokú az angolom, mert több ízben is úgymond leb.sztak telefonon keresztül ezek a leányzók, hogy miért nem felsőfokú. Csak amiatt, mert sosem volt az. Csak középfok. Na mindegy, nem dolgozom hr-esként, nem értek én a lovakhoz.

Személyes interjún természetesen szemtől szemben sikerült megismernem hr-esek egy csoportját, illetve leendő főnöknőim egy részét, komoly kihívást jelentett higgadtnak és összeszedettnek maradni azok után, hogy pl. az egyik látatlanban lerondázta a macskáimat, mert szerinte csakis az egyszínű macska a szép. Tyühh, átfutott ilyenkor egy-egy villám a tekintetemen, utólag persze a legjobb ötletnek az asztalborítás bizonyult volna. Megérdemelten.

Emellett fejvadász cégek is kerestek, ők ingyenesen segítenek az önéletrajz esetleges korrigálásában, a magyar- és idegennyelvű interjúkban, valamint kiközvetítenek a megbízó cégekhez azon paraméterek alapján, amilyen végzettséggel és eddigi tapasztalatokkal rendelkezel.
Én őszintén szólva nem nagyon konyítok a technikához, de mivel a pályafutásomat call centerben kezdtem, így mindenhol elsőként a shared service center-i állások kerültek szóba, help desk-es munkatársat szinte nulla technikai tapasztalattal sűrűn keresnek. Ezekre az állásokra kértem a fejvadász cégnél a kapcsolattartómat, hogy el se küdje az önéletrajzomat, egész egyszerűen nem mozgok otthon a nem tudok belogolni a profilomba és egyéb kérdésekben, ugyan megtanulható, de egy olyan munkanapot sem tudtam egy ilyen munkakörben elképzelni magamnak, ahol akár csak egyetlen sikert is elkönyvelhettem volna aznap. Nem vág a profilomba.

A fő irányvonal nálam a humán erőforrás, ezt a végzettséget sikerült megszereznem, de egy percig sem dolgoztam a szakmámban, szeretném most megragadni a lehetőséget, hogy ezen a részlegen el kezdjek dolgozni, lényegében bármilyen munkakörben. Természetesen az eddigi, sikertelen pályázatok a tapasztalatom hiánya miatt futottak elutasításba.

Jelenleg egy cégnél várok elbírálásra, hogy az önéletrajzom alapján behívnak-e egy személyes interjúra, egy másik munkakörre egy másik cégnél pedig kedden bizonyíthatom személyesen a rátermettségem a meghirdetett pozícióra, hát itt tartok most. 11 év, sokféle részleg, rengeteg tapasztalat, kissé passzív nyelvtudás két nyelvből és mindjárt szeptember közepe. Nem egy sétagalopp. De minden nap profession.hu és a postafiókom csekkolása a napi program.




#álljonmegegykertért

forrás: saját fotó

Pont jól jött ki, hogy összeérjen a félretett összeg és a vállalkozó ütemterve a kirúgásommal, így július közepétől lényegében én felügyelem a kertünkben zajló munkálatokat: régi kerítés ki, új be. Régi lépcső ki, új be. Régi terasz beton felső rétege le, új betonréteg fel. Régi kocsibeálló betonkockái fel, új térkő le. Rengeteg idegeskedés, tervezhetetlenség, mivel természetesen a vállalkozó túlvállalta magát (lehet emiatt van a munkakör megnevezésében a vállal szó, meg sem kellett volna lepődnöm), így izgulva várni a reggel 7 órát, hogy vajon megérkezik-e aznap. Többségében nem volt ezzel gond, de én személy szerint nem díjazom, ha feleslegesen számítok valakire az érintett napon.

Felfordulás az volt rendesen, a fenti képen a régi kocsibeállónk látható, amint birtokba vették a munkagépek. Az állatkákat is megviselte a felújítás - aminek 99%, hogy holnap lesz az utolsó napja -, Sandy-nek konkrétan mintha elment volna az esze 9 év után, olyan húzásai vannak, hogy csak állunk és nézünk, hogy ki cserélt ki valamilyen alkatrészt benne a tudtunk nélkül? A macskuszok vagy lelécelnek egész napra és csak vacsiidőre jönnek elő a búvóhelyükről, vagy egész álló nap a lakásban tesztelik a különféle szőnyegek puhasági együtthatóját, nem moccannak mellőlem, amíg odakint zajonganak a kertben a munkások.

Ez sem nevezhető egy sétagaloppnak, a kávéfőzésen és a telefontöltésen túl ott van az általad felállított határidő és az idegtépő csúszás, aminek még a vállalkozó sem tudja megadni az időpontját. Keretek nélkül pedig egy idő után átmegy az ember lánya hisztérikába és megkapja a HP jelzőt. Persze, mert ezt a pasikra nem lehet használni, ők csak simán üvöltenek, ha betelik náluk a pohár.

Na de elég is ebből, tényleg már csak kicsi hiányzik a 100%-hoz, olyan rendezett portával és új növényekkel vághatunk neki az idei ősznek és télnek, hogy egy szavam sem lehet, de szó szerint: csak ülök majd kint a hóban egy jó vastag télikabátban, mellettem a kutyóval és bámulok ki a fejemből :D




#bloggerlife

forrás: saját fotó - Instagram

Még jó, hogy a múltkori, Instagramos posztban sikerült jó egyértelműen fogalmaznom :) Nem a bloggerlife hashtaggel van bajom, hanem azzal, hogy aki egy kanyit nem keres a bloggerséggel, az a fenti kifejezés mellé pöccinti az ilovemyjob hashtaget, ezt a párosítást viszont elég ferde szemmel szoktam nézni.

Nem is ez a lényeg, hanem a munkanélküliséggel járó szabadidő, amit az utóbbi időben pofátlanul kihasználtam, de ha már ilyen jó társaság kínálkozott, és boldogan áldozhattam a kávéfüggőségem oltárán, hát egye fene, bloggerkedtem egy kicsit. Olyan ez, mint a tanulószoba vagy a könyvtár, ahol a diáktársaiddal összeültök, tanultok, segítetek egymásnak, pletykáltok, nevettek, eszmét cseréltek, érveket ütköztettek. Nagyon jól esett minden egyes ilyen eltöltött nap, hihetetlen felszabadító tud lenni 3 év blogolás után egy ilyen könnyed kis brainstorming laptopokkal, koffeinnel, új perspektívával, nagyon élveztem! Viszont sajnos jó társaságban csak úgy repül az idő, alighogy felcuppant a gépem a wifi-re, egyszer csak 5 órával később lett :)




#teamStiles

forrás: Google képkereső

Ha már szabadidő és ha már van egy kemény sorozatfüggő ismerősöd, akkor elkerülhetetlen, hogy olyan sorozatot ajánljon, amit egyrészt ő is imád, másrészt téged is teljesen beszippant. Így történt ez velem ezen a nyáron, a Mr. Robot és Supernatural után feltámadt bennem a szunnyadó tinédzser és Teen Wolf - Farkasbőrben sorozatfüggő lettem. Míg a Mr. Robot a maga rideg valóságával szinte megbénít majd' egy órára, addig a Teen Wolf a háromnegyed órás részek alatt végig izgalomban és kicsit rettegésben tart, pörögnek az események, beesik pár váratlan szereplő és fordulat, szinte már az elején tábort választasz magadnak - mint az Alkonyatnál a Team Edward és a Team Jacob - és tördeled a kezed, hogy a kedvenced győzzön. Hát így vagyok én most ezzel, teljesen belehabarodtam a sorozatba, végignéztem az első évadtól az ötödik feléig, januárban jön az ötödik második fele, addig pedig lökött tinilány módjára gyűjtöm a sorozat legtehetségesebb szereplőjének a fotóit nagy számban a sorozatnak dedikált Pinterest táblámon.
Eszméletlen jó színésznek tartom a képen látható Dylan O'Brien-t, imádnivaló a humora, ezer és egy arca van, végre egy tehetséges huszonéves jön szembe a hollywoodi álomgyárból :)



Ha idáig kitartottatok, akkor emelem kalapom előttetek, igyekszem teljesíteni a kéréseket, többek között, hogy növeljem a személyes hangvételű bejegyzések számát, írjátok le kommentben, hogy jöhet-e még ilyen.



Illetve írjátok meg azt is, hogy Nektek mivel telt a nyaratok!

Pusza: Reni


Megjegyzések

  1. Dyl-Dyl előtt szerintem is fényes karrier áll. Én már a sorozat indulása óta imádom és az elmúlt 1-2 évben már mint pasi is imádatom tárgya lett, nemcsak mint színész. A "The first time"-ot láttad már? Az első mozifilmje volt és a barátnőjével játszanak benne, hihetetlenül édes film. :)

    Én a Vámpírnaplókat is imádom, ha a TW tetszett akkor azt is szeretnéd. A legutolsó évadban feltűnt Chris Wood, aki miatt a Carrie naplóját néztem és Dylan mellett ő az akinek hatalmas jövőt jósolok. Jópasi fronton is., :P

    Mi is házfelújításban vagyunk, igaz DIY üzemmódban. Festés volt nyáron, nemsokára jön a fürdőszoba felújítás. Szóval nálunk is állandó a felfordulás. Kitartás! ;)

    VálaszTörlés
  2. Átérzem a helyzeted, de kitartást! :)
    Jövőre óriási terveim vannak: államvizsga, felvételi mesteri képzésre, elköltözni Kolozsvárra és ott mindezek mellett munkát is találni.
    Nem egyforma a gépünk véletlenül? Neked is Acer Aspire-od van?

    VálaszTörlés
  3. Kitartást Reni az álláskereséshez, tudom milyen, ha az adott területre nem vesznek fel, mert nincs tapasztalatod (hiába van róla papírod), de előbb vagy utóbb bekopogtat az álommunka az ajtódon :) Sorozatokból elhagytam a tinsorozatokat, mert olyan szinten kiakadtam a sok kavarástól, hogy évadok közepén azt mondtam, hogy én ezt nem vagyok hajlandó tovább nézni (PLL kb a 3. évadnál, Vámpírnaplók a 4. évadnál, Originals az 1. évadnál...), helyettük szívesebben nézek egy kis True Detectivet vagy Gomorrát :)

    VálaszTörlés
  4. Jaj, nagyon nem egyszerű az álláskeresés, felénk annyira nem, hogy konkrétan 2! állást tudtam megpályázni 3 hónap alatt, mert nem volt egész egyszerűen SEMMI. Az egyikről ráadásul kiderült, hogy nem is irodai munka, hanem szociális bérlakásokba kellene kijárni a gettóba ejnyebejnyézni, hát örültem, hogy nem kellettem. Harmadik helyre vettek fel. Ja, hogy nem a szakmám? Nem válogathatok, az az igazság, korlátozottak a lehetőségeim. Kitartást neked. A személyzetisek tényleg azt nézik, hogy hogyan reagálsz, ha lerondázzák a macskádat? Ez kell a munkakörhöz?
    Sorozatot már régen néztem, időm lenne, csak leülni, odafigyelni nem tudok minden nap, inkább mozifilmeket nézek.

    VálaszTörlés
  5. Hát pedig jó lenne ha felvennének hr-esnek, mert akkor legalább annál a cégnél lenne egy jófej munkatárs erre a pozícióra :))) Lehet hogy kezdő cégnél kéne próbálkozni, és amikor felróják hogy nincs elég tapasztalatod, visszakérdezhetsz, hogy és nekik?:) Drukkolok!
    Sorozat témában: most toltam le a Wayward Pinest, még emésztem, a Hannibalt is ( bár ez ebben az esetben morbidfélén hangzik :), a True Detective második évadot ( első jobb volt ) - imádtam a Penny Dreadfult is, és tűkön ülve várom a Walking Deadet :)

    VálaszTörlés
  6. Munkafronton kitartást, sajnos szörnyű, hogy mennyit kell szívni, míg esetleg (de csak esetleg) talál az ember egy jó melót :\ Én pályakezdő friss diplomásként küldözgettem az önéletrajzokat - vagyis olyan sok helyre azért nem, mert hiába nagyváros, alig volt valami normális meló meghirdetve. Még örülhetek is, hogy csak úgy 3 hónapig kellett keresgélnem, habár ahova végül bekerültem, sem egy álommeló, de legalább némi köze van ahhoz, amit végeztem. Igaz, bagóért dolgozom. :\ Na de remélem a jövő valami jobbat tartogat ;)

    VálaszTörlés
  7. Átérzem Reni, kitartás.
    néha olyan röhejes helyzetekbe keveredtem a kedves munkaadók miatt, hogy nem tudtam eldönteni, sírjak, vagy nevessek...
    Azt mondják, azért kell sokat várni, mert egy szuper munka lesz az, csak időbe telik. Én még várom a sajátomat, reméljük hozzád hamarabb bekopogtat. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Teszt: Syoss Color Refresher színmegújító hajszínező - egy hab a zuhany alatt

Augusztus-szeptember kedvencei 2016

A nagy száraz sampon teszt